/Beszélgetés a bennem élő Istennel/

• Sokan félnek a háborútól. 
• És te? 
• Én is. 
• Miért? Még nincs ott nálad, nem azt éled. 
• Nem. Tényleg nem, de közel van, itt a szele, és a szele megérint. Már hozza az érzéseket, a háború érzéseit, a háború gondolatait. És ha én teremtem a valóságomat az érzéseimmel és a gondolataimmal, akkor nem igazán örülök, hogy ilyen a tartalma. 

• Mi a kérdés?
• Még nem tudom, még csak elgondolkodtam rajta. Elgondolkodtam, hogy hogy is érint ez engem. Szeretnék kimaradni belőle, de ugye nem lehet.
• Miért nem lehet?
• Mert benne van a reklámokban, ott van a felületeken, a hírekben, a beszélgetésekben.
• Mi van, ha ezeket nem nézed, nem hallgatod?
• Kicsit úgy érzem, mintha homokba dugnám a fejemet és bizonytalan vagyok, hogy tényleg jó ez a megoldás a nem bevonódásra.
• Ez a cél, hogy ne vonódj be?
• Igen.
• Mit nyersz abból, hogy nem vonódsz be?
• A lelki nyugalmamat.
• Hát, igazán nem lehet túl stabil, ha attól marad csak meg, ha nem vonódsz be az eseményekbe. Nem nehéz úgy őrizni a lelki nyugalmadat, hogy kimaradsz a dolgokból, ahogy te mondtad, homokba dugod a fejedet?
• De, nehéz. Váratlanul jön egy reklám vagy jön valaki, aki erről akar beszélgetni, vagy megkérdezik, hogy mi erről a helyzetről a véleményem és már benne is vagyok és már mondom is a véleményem olyan határozottan, mintha lenne határozott véleményem. Talán ez is zavar, hogy valamilyen véleményt kell alkotnom, de igazából annál messzebb van, és nem vagyok megfelelően informálva, és nem látom a folyamatokat ahhoz, hogy olyan véleményt alkothassak, amivel tényleg azonosulni tudok.
• Miért kell azonosulni egy véleménnyel?
• Hát, úgy szoktuk. Van egy véleményem, aztán azt képviselem, kiállok mellette, azt hangoztatom, azt terjesztem, megosztom, elmondom. Ez csak akkor megy teljes mellszélességgel, ha tényleg hiszek abban, amit mondok. Most nincs olyan, amiben hinnék és teljesen, tiszta szívből képviselni tudnék. Inkább csak a bizonytalanság, döntésképtelenség van. Igaz, akkor vannak ezek az érzések, ha elmerülök a folyamatban, olyankor csak fuldoklok benne. Van olyan, amikor ki tudok emelkedni belőle, fölé tudok kerülni, és rá tudok nézni. Olyankor nem fuldoklok, olyankor teljes bennem a nyugalom.
• Miért?
• Nem tudom.
• Ha tudnád, akkor mit mondanál, hogy miért?
• Valahogy nem vagyok benne. Mint amikor egy szülő belép a gyerekszobába és meglátja, hogy játszanak a gyerekei. Figyeli az eseményeket. Mindent lát, mindent hall, de nincs benne semmiféle rossz érzés. Vagyis nem igaz, mert ha olyat játszanak, amiben bántják egymást az feldühít.
• Miért dühít fel?
• Mert nem értem, hogy hogy lehet az, hogy bántják egymást. Egy család vagyunk! Ők testvérek! Nem ezt mutattam, nem ezt tanítottam, ezt nem láthatta itthon! Honnan jön az agresszivitás, honnan jön egymás bántása? És ez az, ami kétségbe ejt. Ha a példa nem elég, ha a tanítás nem elég, akkor mi kell? Mi kell a békéhez? Mi kell egymás szeretetéhez?
• Erre kéred a választ?
• Igen. Kicsit hosszúra nyúlt a bevezető, de végül megtaláltam a kérdést, amit fel akarok tenni. Mi kell egymás szeretetéhez? 
• Semmi.
• Tessék?
• Semmi, egymás szeretetéhez semmi sem kell.
• Ezt, hogy érted?
• Az az alapműködésetek. Egymás szeretete az emberi alapműködés. Ha nem sérül, nincs hiány, nincs negatív élmény, tapasztalás, akkor az alaplétetek a szeretet.
• Ok értem, de nincs olyan, hogy ne legyen valamiféle sérülés, hiány, negatív élmény. Mindenkinek van. És mindig mindenkinek lesz is.
• Igen, ez így van.
• Akkor?
• Mi akkor?
• Mit tegyünk?
• Dühöt érzek ki a kérdésedből.
• Igen, mert tehetetlennek érzem magam! Itt a szeretet bennünk, de mivel sérültünk az életünk folyamán, ezért eltakartuk, eltüntettük, elástuk oly mélyre, hogy időnként olyan, mintha nem is lenne bennünk. Lehet ezt felszínre hozni? Mindegy, hogy mi volt korábban, hány sérülés, hány bántás, lehet a szeretetet felszínre hozni úgy, hogy "lemossa a gyalázatot"?
• Igen.
• Hogyan?
• Meg kell engedni.
• Hogyan?
• Egyszerűen a felszínre engeded. Megengeded, hogy teret kapjon a benned lévő szeretet. Igazából te vagy a szeretet, így csak annyi kell, hogy megengeded önön magad kiteljesedését.
• És azt hogyan?

• Teret adsz a szeretet érzésének. A benned lévő legkisebb szeretet érzésnek is nagy figyelmet szentelsz. Mindig figyelsz rá és mindig táplálod. Táplálod a figyelmeddel.

• Mondanál rá példát.
• Igen. Például amikor belefekszel a frissen húzott illatos ágyneműbe és érzed azt a finom, jóleső érzést. Vagy amikor megérzed az ibolya illatát és veszel egy nagy levegőt és átjár egy könnyed, vidám érzés. Vagy amikor állsz a zebránál, piros a lámpa és megfordulsz, hogy az arcodba süssön a nap, olyankor érzed a melegséget és a nyugalmat. És így tovább. Egyre több ilyen pillanatot fogsz felfedezni és tudatosítani az életedben és egyre bátrabban jön a felszínre a benned élő szeretet. Mert már tudja, hogy helye van az életedben, helye van a mindennapjaidban, helye van a pillanataidban és egyszer csak azt veszed észre, hogy teljesen betölt és teljesen kitölt ez az érzés és már ezzel az érzéssel éled az életedet.
• Mi van a többiekkel? Mi van másokkal?
• Az most nem lényeges.
• De szerintem igenis lényeges!
• Most az a lényeg, hogy te éld meg amit szeretnél, ami a vágyad, ami a célod és hidd el a benned végbement változás kihat a valóságodra.

Szeretettel,

Angéla

Pozitív változást szeretnél az életedben?

 JELENTKEZZ BE MÉG MA!

Számtalan írásom született önismereti utazásom során, amiből néhányat szeretettel osztok meg itt veled.