Elvárások
Hogyan fogadjak el valakit olyannak, amilyen? Egyáltalán miért nem tudom elfogadni annak, aki?
Mert mást várok tőle.
Miért várok tőle mást?
Mert elvárásaim vannak. Elvárok tőle valamit, amit én szeretnék megélni. Elvárok valamit, amit át szeretnék élni és azt szeretném, ha ő tenne valamit, viselkedne valahogyan, mondana valamit, ami bennem meghozza a várt érzést.
Hát ez elég furán hangzik!
Igen.
Mit tehetek, hogy ne mást akarjak megformázni azért, hogy a számomra megfelelőt érezzem, kapjam?
Magadat kell megformáznod!
Hogyan?
Játszunk el azzal a gondolattal, hogy már nem kell magadon semmit sem formáznod. Úgy vagy jó, ahogyan vagy, és ezt képes vagy elfogadni és ezzel az érzéssel éled az életedet. Mi lenne akkor?
Szeretném magamat.
Ha szeretnéd magadat, akkor is fontos lenne, hogy a másik valahogyan viselkedjen? Lenne elvárásod?
Nem.
Miért?
Mert már nem függene a másik viselkedésétől az én lelkiállapotom.
Mert mit is várok el a másiktól?
Hogy jól legyek, hogy nyugalomban, szeretetben érezzem magam, hogy lehessek önmagam, hogy élvezzem azt, aki vagyok, hogy boldog legyek attól, hogy én én vagyok.
Ha más társaságától, viselkedésétől várod azt, hogy jól legyél, akkor elég komoly függőség alakul ki. Nem beszélve arról, hogy a te "jól léted" attól függ, hogy a másik is jól van e abban a pillanatban, amikor találkozik veled. Valljuk be, ez elég kiszámíthatatlan. Egy nehezebb nap, egy rossz hír a másiknak, akitől függ a "jól létem" és már el is vesztem. Elveszett a boldogságom. Amibe vagy belenyugszom, vagy azonnal egy másik erőforráshoz, vagyis máshoz megyek, hátha megkapom azt, amire vágyom. Azt az érzést, amire éppen szükségem van.
Hogyan tudom elhinni azt, hogy jó vagyok, hogy úgy vagyok jó, ahogyan vagyok?
Kell hozni egy döntést, hogy elfogadod magad. Elfogadod magad kívül, belül. Nincs több ítélkezés magad fölött! Nincs több leszólás, beszólás magadnak! Nincs sajnálkozás, irigység! De van tisztelet! Tisztelet magaddal szemben. Elismerés! Elismerés a tetteid felé. Öröm! Öröm az életért, a tapasztalatokért, a fejlődésért, a bölcsebbé válásért.
Ennyi?
Ennyi.
Nem tűnik nehéznek.
Nem is az, csak eddig erről másként gondolkodtunk, máshogyan csináltuk, és az máshová vezetett. Amíg nem fogadod el magadat, addig része lesz az életednek az elvárás, az ítélkezés és a függőség.
Akkor kezdjük most! Lépésről lépésre fogok haladni, mert ez fontos! Fontos nekem és a környezetemnek!
Szeretettel,
Angéla
Pozitív változást szeretnél az életedben?
JELENTKEZZ BE MÉG MA!