Magammal szembeni elvárások
Magammal szembeni elvárás.
Az most jó vagy rossz?
Ó, már megint a minősítés! A folytonos kategorizálás!
Miért kell mindig mindent beszuszakolni egy dobozba, amikor
láthatóan alig van valami, ami belefér ezekbe a szabályos, határokkal lezárt egységekbe?
Azt hallottam, hogy könnyebben eligazodjunk a világban.
Én nem ezt érzem!
Nekem csak nehezíti a dolgomat, meg időnként látom, hogy másoknak is.
Mi van akkor, ha eltörlöm a jó és a rossz kategóriáját?
Erről meg azt hallottam, hogy akkor jön az erkölcsi fertő, a gyilkolászás, önkényes hatalmaskodás.
Én nem így érzem. Én teljesen más úton vagyok!
Ha eltörlöm a cselekedeteim, gondolataim, érzéseim minősítését, akkor egy hatalmas szabadságérzés önt el. Az élet megélése. Maga az életérzés!
Nem cselekszem máshogy, nem mondok mást.
Lehet, hogy kívülről nem is látható a változás. Az bennem van, bennem megy végbe. Megcselekszem és elfogadom. Időnként felteszek magamnak kérdést, hogy "miért?", de nem azt, hogy "jó?" vagy "rossz?".
Hova vezet a minősítés?
Ítélkezéshez.
Hova vezet az ítélkezés? Önmagam és mások felett mondott/hozott ítélet?
Bíráskodáshoz.
Milyen élet az, ami ítélkezéssel és bíráskodással van tele?
Köszönöm, de én nem ezt kérem! Van választási lehetőségem és én élek is vele!
Tudjátok! A szabad akarat!
A szeretetet és az elfogadást választom és elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok!
Szeretettel,
Angéla
Pozitív változást szeretnél az életedben?
JELENTKEZZ BE MÉG MA!